A „PlaFonD” projekt azt vizsgálja, hogyan ment végbe a térképészeti tudás forradalma a 18. századi Európában. Hogyan váltak a korábban ritka, főként bírósági célokra használt vagy presztízs-célú ingatlantérképek a tér leírásának és birtokba vételének általános eszközeivé? Ez a gyökeres változás nem egyszerűen egy technikai újítás eredménye. Ezeknek az új típusú dokumentumoknak a társadalmak és az írott szó közötti kapcsolatrendszerbe való beépülése a társadalmi, gazdasági és kognitív gyakorlatok mélyreható változását tükrözi, már a modern államok által elrendelt kataszteri, geodéziai térképezés megjelenése előtt is.
A tanulmány a szisztematikus kataszteri térképezés előtti kulcsfontosságú időszakra (1715–1820) összpontosít, a Francia Királyság és a Habsburg Monarchia összehasonlításán keresztül. A két terület eltérő pénzügyi, jogi és kulturális struktúrái ellenére mindkettőn egyidejűleg terjedtek el a birtok- és telektérképek. A projekt célja, hogy rekonstruálja a vizuális kultúrák és a földhöz fűződő viszony gyors átalakulásának menetét és térbeli dinamikáját. Emellett azonosítja a birtoktérképek széles körű elterjedésében szerepet játszó szereplőket és tényezőket: az adminisztrációs modellek terjedését, a helyi elit szerepét, a parasztság népi tudásának mobilizálását, a földhivatali nyilvántartás fejlődését, a nyomtatott térképészet hatását, valamint a földmérők és mérnökök professzionalizálódását. Miközben az adminisztratív és mérnöki szervek szervezeti kultúrája és technikai tudása a térképészeti ismeretek fokozatos terjedéséhez vezetnek, egyúttal hozzájárulnak a mindennapi térképészet hanyatlásához és a regionális térképészeti hagyományok eltűnéséhez is. A birtoktérképek az írástudás terjedésének vizualizált eredményei és egyben az írásbeliség katalizátorai is. A birtoktérképezésre több térképészeti hagyomány találkozási pontjaként tekinthetünk, melynek tanulmányozása jó módszer lehet a professzionalizálódó szakmák közti diszciplináris határok leküzdésére.
A projekt kiemelt figyelmet fordít a digitális bölcsésztudományokban rejlő lehetőségekre. A regionális adatgyűjtési akciók során felépített adatbázis egyrészt alapul szolgál az egyes dokumentumkorpuszok mélyreható tanulmányozásához, másrészt lehetővé teszi a történelmi térképek új tipológiájának kidolgozását. Mérete, sokszínűsége és mindenekelőtt vizuális jellege miatt a korpusz kiválóan alkalmas a mélytanuláson alapuló AI módszerek alkalmazására. Az AI-algoritmusokat az adatbázis metaadatai alapján fogják betanítani a digitalizált térképek elemeinek – például a jelmagyarázat szimbólumainak, egyéb jelöléseknek és motívumoknak – felismerésére, lokalizációjára, rendezésére és mérésére. Ezek a heurisztikus eszközök az interdiszciplináris tanulmányokkal együtt segítenek majd a birtoktérképek genealógiájának rekonstruálásában.
A projekt elősegíti a nyílt tudományra vonatkozó irányelvek implementálását, valamint a digitális örökség fejlesztését és védelmét. Az adatbázis a jövőben térképalapú interaktív felületen keresztül lesz elérhető. Tartalmazni fogja a projekt tudományos eredményeit, és útmutatást nyújt a térképek értelmezéséhez. Emellett képes lesz befogadni a felhasználók – köztük örökségvédelmi szakemberek, történészek és jártas amatőrök – által bevitt új adatokat is.